|
| Valóság és legenda - az aranycsapat |
| |
| Történelmi lecke fiúknak |
| |
Ha aranycsapatot mondunk, mindig arra a futballválogatottra gondolunk, amely az ötvenes évek elején született és lényegében 1956-ig, a magyar forradalomig tartotta "rettegésben a világot", igaz, világbajnoki trófea nélkül. De hát labdarúgást szerető közönségünk tudja, hogy nem mindig a legjobb kapja a babért, és a sportban - még ha fájdalmas is - éppen az a szép: olykor kiszámíthatatlan a végső eredmény. De ettől még valóság, hogy volt egyszer egy magyar aranycsapat (írják nagy kezdőbetűvel is), s akik még láthatták őket futballozni, életük örömóráinak nevezik azokat a meccseket, amelyeket a Népstadionban tölthettek. Egy olyan korban, amelyben tetten érhető a törvényesség, a jog semmibevétele, amikor politikai merényletnek tekintettek mindent, ami a személyiség, a társadalmi csoport, réteg vagy osztály érdekvédelmére irányult, és ezáltal akadályokat gördített volna a hatalom útjába.
|
Miközben a hatalom felismerte, hogy az aranycsapat sikereire építhet, és a szocialista rendszer fölényét hirdetheti a kapitalista világ felett. (A helsinki olimpia után nemkülönben.) Így aztán kinyílt olyan ajtó is, amely korábban lakat alá került, legjobb futballistáink kiváltságot élvezhettek a politika útvesztőiben. Persze nem könnyen.
|
Az angol-magyar előtt például Rákosi kérdőre vonta a szövetségi kapitányt, Sebes Gusztávot: "Magának nem volt joga lekötni a meccset!" - mondta. A kapitány így válaszolt: "Akkor pedig én nem tudok eredményesen dolgozni." "De mi lesz, ha kikapunk?" - kérdezte a párt első embere. "Az előfordulhat - hangzott a válasz -, de hat-kettő aligha lesz, mint 1936-ban." Sebes próbálta meggyőzni Rákosit, hogy a mérkőzés jó ellenpropagandája lenne a vasfüggönyről szóló legendának (ami magunk között szólva, nem legenda volt, hanem valóság...). "Jövőre revansot adunk..." - magyarázta. Rákosi beleegyezett.
|
Röviddel a kiutazás előtt egy fogadáson Sebes Gusztáv Nagy Imrével is találkozott. A minisztertanács akkori elnöke megkérdezte: "Mi lesz a taktika, Sebes?" Erre a kapitány lerajzolta, hogy mire készülnek. Nagy Imre figyelte a rajzot az egyik oldalról is, a másikról is, majd megigazította az orrán a cvikkerét és azt mondta: "Ez olyan, mint egy háború!"
|
Sebes Gusztáv saját magának írott feljegyzései között sok évvel később ezeket a sorokat találtam: "Világosan írtam le a sérelmemet az angol mérkőzéssel kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le." Ötvenegy év múltával felvetődik: tényleg, mi történt volna, ha a magyar csapat kikap? Internálják a társaságot, és vele együtt a kapitányukat és nincs 7:1 sem Budapesten, és a svájci világbajnokságra sem utazik el a magyar válogatott? Kérdések, amelyekre szerencsére, nem kell felelnünk.
|
Nehogy azt gondoljuk azonban, hogy az aranycsapat a hatalomnak köszönheti pompázatos sikereit. Köszönheti elsősorban saját magának, azoknak a játékosoknak, akik tehetségesek voltak és a véletlen (?) folytán összekovácsolódtak, a grundról jöttek, vagy egy olyan "csatatérről", ahol a becsvágy mindennél fontosabb volt, s amikor még Jékely Zoltán gyönyörű versében, a Futballisták címűben hinni lehetett. "Mindig lesz a nagyvárosok határán / egy-egy letarolt-gyepű rét / hol hűvös alkonyati órán / hallani e mély dobzenét, / mely mérföldekről mágnesez magához / labdaéhes diákot és inast, / s egy-egy bolyongó, dérütött pasast, / ki eltűnődve dől a kapufához."
|
A magyar sportmozgalom 1945 és 1951 között nagy változáson ment keresztül. Hihetetlenül nagyok voltak ebben az időszakban a feszültségek, szövetségi kapitányok, elnökök, főtitkárok jöttek és mentek, cserélődtek, személyi ellentétek jellemezték a periódust, egészen addig, amíg az Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) 1951 elején létre nem jött. A párt mindenért felelőssé tette a sporthivatalt, de az addigi konstrukció nem adott lehetőséget arra, hogy beavatkozhassanak a szövetségek, a sportegyesületek életébe. Mindenesetre érdekes, hogy 1949 és 1951 között a közéletben a sportmozgalom volt az utolsó terület, ahol érvényesítették a szovjet típusú rendszert. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy Hegyi Gyula, a sporthivatal elnöke a végletekig harcolt egy polgári látszatú vonulatért. Ebbe a vonulatba lépett be Sebes Gusztáv, a Magyar Kommunista Párt sportosztályának munkatársa, a SZOT sportosztályának vezetője, később pedig az OTSB egyik elnökhelyettese, aki - többek szerint - propagandát csinált abból, hogy munkásmozgalmi múltja volt! Egyesek egyenesen így fogalmaztak: "A munkásmozgalmi, kommunista háttérrel jött a labdarúgásba, és lett egyeduralkodó." A kitűnő sportújságíró és író, Feleki László jól tudta utánozni, és hanghordozását is érzékeltetni: "Elvtársak, mi, akik a munkásmozgalomban nőttünk fel, tudjuk, hogy..."
|
Ha elfogadjuk a fenti ítéletet, akkor ki kell mondanunk: nem arról volt szó, hogy egy zseniális futballszakember, Farkas Mihály akkori honvédelmi miniszter szavával "stratéga" alakított csapatot, hanem a hatalom egyik kedvence ráerőltette akaratát a többiekre. Az az ember, akit megint csak a kor szült, abban a társadalomban, amely elvetette a korábbi értékeket. És új "értékeket" hozott felszínre. Ebben az új világban a polgári származású, intelligenciájú és nézetű emberek tulajdonképpen nem is értették, mi zajlik körülöttük. Könnyű volt őket kibillenteni, a víz alá nyomni. Nagyon sok olyan ember akadt a sportmozgalomban, akiknek ez volt az egyetlen lehetőségük, hogy "életben maradjanak", mert korábbi egzisztenciális biztonságukat elvesztették. Eszük ágában sem volt hangoskodni, vitatkozni. Jobbnak látták, ha hallgattak.
|
Ami pedig a játékosokat illeti: magától értetődő volt, hogy alkalmazkodtak Sebes Gusztáv hatalmi helyzetéhez. Ezt nem lehet a szemükre vetni. ő biztosította számukra a jobb élethez való lehetőséget. Akik kikerültek a korábbi csapatból (Börzsey, Szuszsa, Szilágyi, Nagymarosi, Balogh II stb.) ugyancsak nem kavarták fel a vizet. De csendben voltak a labdarúgóedzők is, akiket nem volt nehéz félreállítani.
|
Ez nagyjából az a háttér, amely Sebest felszínre dobta. Az erő pedig - nem győzöm hangsúlyozni - Farkas Mihály, akivel mindent el lehetett fogadtatni.
|
Sebes Gusztáv Örömök és csalódások című könyvének lektori jelentésében, amelyet Barcs Sándor írt - többek között - az áll: "...egyszer azt olvashatjuk: a szerző mindent elkövetett, hogy a patinás egyesületek - Ferencváros - fennmaradjanak, és ne nyúljanak hozzájuk, később azt írja, hogy ő javasolta a Ferencváros ,feldarabolását', vagyis Henni, Budai, Deák, Kocsis és Czibor távozását."
|
Sebes publikálatlan naplójegyzeteiben a fentiekhez a következő sorokat fűzte: "Az FTC-t nem ajánlottam, a Honvédot én hoztam létre. Henni és Deák önként men át a Dózsához [nem egészen; megtalálták a módját annak, hogyan vegyék rá őket a távozásra, magyarul megzsarolták őket - K. A.], Kocsist a Vasas akarta, ekkor léptem közbe, nem engedtem szétszedni a fiatal jobbszárnyat. Katonakötelesek voltak, be is vonultak, mint ahogy Bozsik és Buzánszky is már régebben katonák voltak. Így ajánlottam a Honvédhez Budait, Kocsist. Czibor először a Vörös Lobogóhoz, azaz a Bástyához akart menni. Dobogókőn volt edzőtáborban a Bástya, ott összeveszett valamelyik játékossal, akkor elzavarták. A Csepel erőszakolta ki a leigazolását, pár mérkőzés után onnan is eltanácsolták. A felesége sírva jött - akkor született első gyermekük, Czibor katona volt, nagyon rosszul álltak anyagilag -, kérte, hogy segítsek a férjén. Akkor jött Puskás és Bozsik, hogy adjuk oda a Honvédnek, így került oda. [Bányai Nándor, a Kispest-Honvéd nemrég elh
|
unyt egykori balfedezete szerint: Czibor először valóban a Vörös Lobogóhoz akart menni, de Bukovi kijelentette, hogy szó sem lehet róla. Aztán a Csepelhez igazolt, ahol két szezont játszott. 1952-ben, az olimpiai eskü alkalmával, a Rózsa Ferenc Kultúrházban Bányai előtt térdelt le Farkas Mihály elé és azt mondta: ,Misi bácsi, a kicsi családom éhen hal, ha nem kerülhetek a Honvédhoz.' Puskást is megkérdezték. ,Jöjjön ide - mondta -, úgyis van már itt egy-két bolond.'] Tehát én konkrétan az FTC két játékosát erőltettem a Honvédhoz. Lórántot a Vasas kizárta [a Vasas nem adta ki Lórántot a Honvédnak, de mivel a cserét ráerőltették, kilenc hónapot ki kellett várnia...], Grosics a feloszlatott MATEOSZ-ból [jogutódjától, a Teherfuvar SE-től] lett oda víve."
|
Anekdota. Jöttek haza Helsinkiből az aranyvonattal és együtt vacsoráztak: Budai, Kocsis és Czibor. "A három aranyásó" - így hívták őket. Volt egy ilyen nóta... A másik asztalnál velük szemben Kutas István, a sporthivatal egyik főembere, mellette Sebes, háttal Hegyi Gyula. Egyszer csak Kutas odaszólt nekik: "Megint ezek a faiszták együtt..." "A moszkvai nagynénéd, az a fasiszta" - válaszolta Czibor.
|
Az 1948-as londoni olimpián Sebes Gusztáv még a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként volt jelen. Szeptember 19-én, a Debrecenben lejátszott magyar-lengyel mérkőzésen, amelyet a magyar válogatott 6:2 arányban nyert meg, még Gallovich Tibor volt a kapitány, de Sebes már készülődött. 1949. január 10-én kelt az az írás, amely ráruházta a szövetségi kapitányi címet. És április 10-én mutakozott be először Prágában, jóllehet mondhatjuk azt, hogy előtte már három mérkőzésen, 1948 őszétől ő volt a főnök. Nota bene: a csehszlovákoktól kikaptunk 5:2-re... De utána Sebes gondolt egyet, és az osztrákok ellen, május 8-án, a Budapesten lejátszott meccsen már a fiatalokra építette a csapatot. 6:1-re nyert a válogatott. Adva volt két ásza: Puskás és Bozsik, s melléjük került a csatársorba Budai és Czibor. A középhátvéd helyén Kispéter Mihállyal és Börzsey Jánossal próbálkozott, de nem voltak elég kemények, ezért tette be Lórántot. És nem a tudás döntötte el, hogy ki játsszon ezen a poszton! Kezdetben Deák "Bamba" volt a center, de nála meg erőnléti gondok akadtak, ezért jött Palotás. Bukovi Nándor az MTK-ban bevezette a 4-2-4-es rendszert, s ennek köszönhetően a válogatottban is ő lett a hátravont középcsatár. Le kell írni, hogy Palotás Péter ebben a szerepkörben nagyszerűen helytállt. Hatalmas lövései voltak és jól is fejelt. Hidegkuti Nándornak viszont jobban mentek a kényszerítő passzok az elöl lévő játékosokhoz, s ezért ragadt bent a csapatban. A tudatos építkezéshez még annyit, hogy Sebes maga mellé vette Titkos Pált és Mándi Gyulát, akikkel a Hungáriában együtt játszott. A magyarázat egyszerű: megbízott bennük.
|
Részlet egy Szepesi Györggyel készített interjúból.
|
- Nagyon sokan megkérdőjelezik Sebes szakértelmét. "Nem értett hozzá" - mondják.
- A csapatépítés külön kategória. Szegény Sándor "Csikarnak" élete végéig az marad a fóbiája, hogy gyűlölte Sebes. Holott talán jobban szerette, mint Budait, mert "Csikar" MTK-s volt, és Sebes soha nem tagadta meg régi klubját. Úgy érezte azonban, hogy Sándor játéka nem az a kvalitás, mint... Ez nagy tévedése volt! De Zakariásban nem tévedett, Buzánszkyban nem tévedett, amikor Rudas Feri sérülése után behozta. És Lórántban sem, amikor őt választotta és nem Börzseyt. Vagy Grosicsban sem tévedett. Sebes választhatta volna Gellért, Ilkut vagy Henni Gézát; utóbbi a legnagyobb kapus volt a három között, a legrugalmasabb, a legokosabb, a legintelligtensebb mindenfajta vonatkozásban. Mégis úgy látta, hogy Grosics adottságai jobban illeszkednek ehhez a csapathoz. Henniben biztos egy kis bohócot is látott.
- Következésképpen megtalálta a fogaskerekeket?
- És egyetlen kivétellel - ez Sándor "Csikar" - megtalálta a fogaskerekeket. Teljes elismerésem "Csikaré"; én is megbántott lennék az ő helyében, de nem személyi indulatokat keresek mögötte. Mint ahogy azt keresik..., hanem egy rossz "húzást".
- De nem "Csikar" volt az egyetlen, akivel Sebes nem volt egy hullámhosszon. Cziborral sem jött ki mindig...
- Igen, de Czibor végig tagja volt a csapatnak.
- Leszámítva a végén... ,A közvélemény Czibor után kiáltott, akit balszélsőként szeretett volna látni, Sebes azonban már hónapok óta egy szót sem váltott vele.' Csak téged idézlek.
- De nem a játéka miatt hagyta ki... Grosics is védett végig, az eltiltásáig...
|
Az aranycsapat első nagy sikerét a helsinki olimpia megnyerése jelentette. Pedig Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság vezetője még az olimpia előtt jelentette Farkas Mihály vezérezredesnek, hogy "343 személyből 323 kiutazása ellen államvédelmi szempontból kifogás merült fel". S ezek között volt a labdarúgók közül Henni Géza és Lóránt Gyula. "Henni... rendszeresen lázít a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen. (...) Erkölcstelen, züllött, anyagias..." - írták. Ami Pedig Lórántot illeti: "1946-ban jött vissza Nyugatról, egy ideig Romániában élt. ő szervezte meg 1949-ben a válogatott futballcsapat disszidálását. Ezért internálva volt. Azóta gyakran beszél bizalmas körben a disszidálás lehetőségeiről."
|
Később Péter Gábor engedett, jóllehet a "jelöltek" közül néhányan - például Henni - itthon maradtak. Igaz a szövetségi kapitány ekkor már Grosicsban gondolkodott, helyettese pedig Gellér volt. (Henni 1951. október 14-én, a csehszlovákok elleni 2:1-e magyar győzelemmel zárult mérkőzésen védett utoljára a magyar válogatottban.) Nota bene: Szusza Ferenccel a ruhaszabó közölte, hogy nem megy Helsinkibe. Azok után, hogy fél évig kapta az ötezer kalóriás csomagokat. A ruháját átszabták Hidegkutira... (Szusza 1952. május 24-én Moszkvában játszott utoljára a válogatottban, s aztán legközelebb csak 1956. július 15-én a Népstadionban a lengyelek ellen, de akkor már Bukovi irányított.)
|
Érdekes, hogy a sportvezetés a helsinki olimpián "csak" II-IV. helyezést várt a futballcsapattól, de az 1954-es világbajnokságon - joggal - már aranyérmet.
|
| |
|