Aspirány (Almási) Gusztáv
(1925)
Babolcsay György
(1921)
Balogh II Sándor
(1920)
Bányai (Breier) Nándor
(1928)
Berendi II Pál
(1932)
Bozsik II József
(1925)
Börzsei János
(1921)
Budai II (Bednarik) László
(1928)
Bundzsák Dezső
(1928)
Buzánszky Jenő
(1925)
Csernai Pál
(1932)
Csordás Lajos
(1932)
Czibor Zoltán
(1929)
Dalnoki Jenő
(1932)
Danka Imre
(1930)
Deák I Ferenc
(1922)
Dudás Zoltán
(1933)
Egresi (Engelberth) Béla
(1922)
Faragó Lajos
(1932)
Fazekas Árpád
(1930)
Fenyvesi I Máté dr.
(1933)
Gellér II Sándor
(1925)
Grosics Gyula
(1926)
Gyurik László
(1925)
Hegyi Sándor
(1932)
Henni I Géza
(1926)
Hidegkuti Nándor
(1922)
Horváth György
(1929)
Ilku I István
(1933)
Józsa Zoltán
(1924)
Kárpáti Béla
(1929)
Kertész Tamás
(1929)
Keszthelyi II (Keszli) Mihály
(1922)
Kispéter Mihály
(1919)
Kocsis Sándor
(1929)
Komáromi Tibor
(1930)
Kotász (Gottlieb) Antal
(1929)
Kovács I Imre
(1921)
Kovács II József
(1923)
Kovács III Ferenc
(1934)
Lakat Károly dr.
(1920)
Lantos (Lendenmayer) Mihály
(1928)
Lóránt (Lipovics) Gyula
(1923)
Machos Ferenc
(1932)
Mátrai (Magna) Sándor
(1932)
Nagymarosi (Cziszler) Mihály
(1919)
Oláh I Géza
(1925)
Palotai János
(1928)
Palotás (Poteleczky) Péter
(1929)
Puskás (Purczeld) Ferenc
(1927)
Raduly József
(1927)
Rákóczi László
(1926)
Rudas (Ruck) Ferenc
(1921)
Ruzsa Sándor
(1920)
Samus Lajos
(1920)
Sándor Károly
(1928)
Sípos (Sipszky) István
(1928)
Szilágyi I Gyula
(1923)
Szimcsák I (Szirmai) István
(1933)
Szojka Ferenc
(1931)
Szusza Ferenc
(1923)
Takács György
(1924)
Teleki (Tiegelmann) Gyula
(1928)
Tichy Lajos
(1935)
Tóth Mihály
(1926)
Tóth II József
(1929)
Tóth III Ferenc
(1925)
Turai (Till) István
(1925)
Várhidi (Vinkovics) Pál
(1931)
Virág István
(1928)
Zakariás József
(1924)
Zsédely Sándor
(1924)
Henni I Géza (1926)
0 gól 16 válogatott mérkőzésen
 
Az FTC, az ÉDOSZ, majd a Budapesti Dózsa kapusa, 1948 és 1953 között 16 alkalommal őrizte a magyar együttes hálóját. A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága, kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték – Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált. 1956-ban külföldre, az Egyesült Államokba távozott.
 
1949. május 8.
Magyarország - Ausztria 6:1 (3:0)


1949. június 12.
Magyarország - Olaszország 1:1 (1:1)


1949. június 19.
Magyarország - Svédország 2:2 (1:0)


1949. július 10.
Magyarország - Lengyelország 8:2 (4:0)


1949. október 16.
Magyarország - Ausztria 4:3 (3:2)


1949. október 30.
Magyarország - Bulgária 5:0 (1:0)


1949. november 20.
Magyarország - Svédország 5:0 (2:0)


1950. április 30.
Magyarország - Csehszlovákia 5:0 (1:0)


1950. május 14.
Magyarország - Ausztria 3:5 (2:2)


1951. május 27.
Magyarország - Lengyelország 6:0 (2:0)


1951. október 14.
Magyarország - Csehszlovákia 2:1 (1:1)


1953. október 4.
Magyarország - Bulgária 1:1 (1:0)