Aspirány (Almási) Gusztáv
(1925)
Babolcsay György
(1921)
Balogh II Sándor
(1920)
Bányai (Breier) Nándor
(1928)
Berendi II Pál
(1932)
Bozsik II József
(1925)
Börzsei János
(1921)
Budai II (Bednarik) László
(1928)
Bundzsák Dezső
(1928)
Buzánszky Jenő
(1925)
Csernai Pál
(1932)
Csordás Lajos
(1932)
Czibor Zoltán
(1929)
Dalnoki Jenő
(1932)
Danka Imre
(1930)
Deák I Ferenc
(1922)
Dudás Zoltán
(1933)
Egresi (Engelberth) Béla
(1922)
Faragó Lajos
(1932)
Fazekas Árpád
(1930)
Fenyvesi I Máté dr.
(1933)
Gellér II Sándor
(1925)
Grosics Gyula
(1926)
Gyurik László
(1925)
Hegyi Sándor
(1932)
Henni I Géza
(1926)
Hidegkuti Nándor
(1922)
Horváth György
(1929)
Ilku I István
(1933)
Józsa Zoltán
(1924)
Kárpáti Béla
(1929)
Kertész Tamás
(1929)
Keszthelyi II (Keszli) Mihály
(1922)
Kispéter Mihály
(1919)
Kocsis Sándor
(1929)
Komáromi Tibor
(1930)
Kotász (Gottlieb) Antal
(1929)
Kovács I Imre
(1921)
Kovács II József
(1923)
Kovács III Ferenc
(1934)
Lakat Károly dr.
(1920)
Lantos (Lendenmayer) Mihály
(1928)
Lóránt (Lipovics) Gyula
(1923)
Machos Ferenc
(1932)
Mátrai (Magna) Sándor
(1932)
Nagymarosi (Cziszler) Mihály
(1919)
Oláh I Géza
(1925)
Palotai János
(1928)
Palotás (Poteleczky) Péter
(1929)
Puskás (Purczeld) Ferenc
(1927)
Raduly József
(1927)
Rákóczi László
(1926)
Rudas (Ruck) Ferenc
(1921)
Ruzsa Sándor
(1920)
Samus Lajos
(1920)
Sándor Károly
(1928)
Sípos (Sipszky) István
(1928)
Szilágyi I Gyula
(1923)
Szimcsák I (Szirmai) István
(1933)
Szojka Ferenc
(1931)
Szusza Ferenc
(1923)
Takács György
(1924)
Teleki (Tiegelmann) Gyula
(1928)
Tichy Lajos
(1935)
Tóth Mihály
(1926)
Tóth II József
(1929)
Tóth III Ferenc
(1925)
Turai (Till) István
(1925)
Várhidi (Vinkovics) Pál
(1931)
Virág István
(1928)
Zakariás József
(1924)
Zsédely Sándor
(1924)
Lakat Károly dr. (1920)
0 gól 13 válogatott mérkőzésen
 
Az FTC és az ÉDOSZ balfedezete, 1945 és 1950 között 13 mérkőzésen játszott a legjobb tizenegyben. – Lakat tanár úr – a magyar irodalom és történelem tanára – a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez. (Puskás Ferenc például egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak Lakattól. Egyszerűen nem boldogult vele.) A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelt. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, a fejjátékban érezte. Legemlékezetesebb teljesítményét 1946. október 6-án nyújtotta az Ausztria elleni találkozón (2:0). Visszavonulása óta edzőként működik – igen eredményesen. Sokáig a Tatabányai Bányász csapatánál, később az FTC-nél tevékenykedett. Legnagyobb edzői sikerét 1964-ben érte el. A magyar olimpiai csapat Tokióban az ő szakmai irányításával szerezte meg a csillogó aranyérmet. 1967-ben az FTC csapatát nagy biztonsággal „vezényelte” a bajnoki elsőséghez vezető úton. A mexikói olimpiai tornára is ő készítette fel a magyar együttest.
 
1949. május 8.
Magyarország - Ausztria 6:1 (3:0)


1949. június 12.
Magyarország - Olaszország 1:1 (1:1)


1949. június 19.
Magyarország - Svédország 2:2 (1:0)


1949. július 10.
Magyarország - Lengyelország 8:2 (4:0)


1950. október 29.
Magyarország - Ausztria 4:3 (2:1)


1950. november 12.
Magyarország - Bulgária 1:1 (1:1)


1954. február 12.
Magyarország - Egyiptom 3:0 (1:0)