| A Budapesti Vasas és a Vasas SC balfedezete, 1956 és 1960 között 24-szer szerepelt a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek. – A daliás termetűnek nem mondható „Botond”, a piros-kékek kitűnő játékosa, a megbízható, fegyelmezett, roppant hasznos labdarúgók nem túl népes csoportjába tartozott. Szinte az önfeláldozásig szívós harcos volt. Kitűnően helyezkedett és szerelt, a támadásokat is megfelelően segítette. Alacsony termete a fejjátékban sem jelentett nagy hátrányt számára, mert igen ruganyos volt. Taktikai érettsége kulcsfontosságú szerepekör ellátására is alkalmassá tette. A Vasas csapatában éveken át mintaszerűen játszott a beállós (hátravont fedezet, negyedik hátvéd) szerepkörében. A szoros emberfogásos játékban is sokszor kitüntette magát. Szorgalmával, becsületes játékával, egyszerű, de csupaszív lelkesedésével ragyogó csapatjátékosnak bizonyult. Ezért, 1961-ben, az év legjobb játékosa lett. A válogatott színeiben minden mérkőzésen derekasan helytállt. Legjobban talán 1960. október 9-én, Jugoszlávia ellen (1:1) szerepelt, ekkor öltötte először magára a címeres mezt. Ekkor a mezőny legkiválóbb teljesítményt nyújtó játékosának bizonyult. |
