| A Budapesti Vasas és a Vasas SC csatára, 1952 és 1959 között 18 alkalommal szerepelt a legjobbak soraiban és 8 gólt szerzett. Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta. Elég korán visszavonult. Míg kortársai közül néhányan változatlanul a zöld gyepen kergették a labdát (a szintén 1932-es születésű Mátrai 1967-ben még a válogatottban is játszott), addig mögötte már rövid, de eredményes edzői „múlt” állt: 1966-ban a Vasas csapata az ő irányításával szerezte meg a bajnoki címet és ért el jelentős nemzetközi sikereket. Reményteljes edzői pályafutását 1968 tavaszán bekövetkezett halála törte derékba. |
