Aspirány (Almási) Gusztáv
(1925)
Babolcsay György
(1921)
Balogh II Sándor
(1920)
Bányai (Breier) Nándor
(1928)
Berendi II Pál
(1932)
Bozsik II József
(1925)
Börzsei János
(1921)
Budai II (Bednarik) László
(1928)
Bundzsák Dezső
(1928)
Buzánszky Jenő
(1925)
Csernai Pál
(1932)
Csordás Lajos
(1932)
Czibor Zoltán
(1929)
Dalnoki Jenő
(1932)
Danka Imre
(1930)
Deák I Ferenc
(1922)
Dudás Zoltán
(1933)
Egresi (Engelberth) Béla
(1922)
Faragó Lajos
(1932)
Fazekas Árpád
(1930)
Fenyvesi I Máté dr.
(1933)
Gellér II Sándor
(1925)
Grosics Gyula
(1926)
Gyurik László
(1925)
Hegyi Sándor
(1932)
Henni I Géza
(1926)
Hidegkuti Nándor
(1922)
Horváth György
(1929)
Ilku I István
(1933)
Józsa Zoltán
(1924)
Kárpáti Béla
(1929)
Kertész Tamás
(1929)
Keszthelyi II (Keszli) Mihály
(1922)
Kispéter Mihály
(1919)
Kocsis Sándor
(1929)
Komáromi Tibor
(1930)
Kotász (Gottlieb) Antal
(1929)
Kovács I Imre
(1921)
Kovács II József
(1923)
Kovács III Ferenc
(1934)
Lakat Károly dr.
(1920)
Lantos (Lendenmayer) Mihály
(1928)
Lóránt (Lipovics) Gyula
(1923)
Machos Ferenc
(1932)
Mátrai (Magna) Sándor
(1932)
Nagymarosi (Cziszler) Mihály
(1919)
Oláh I Géza
(1925)
Palotai János
(1928)
Palotás (Poteleczky) Péter
(1929)
Puskás (Purczeld) Ferenc
(1927)
Raduly József
(1927)
Rákóczi László
(1926)
Rudas (Ruck) Ferenc
(1921)
Ruzsa Sándor
(1920)
Samus Lajos
(1920)
Sándor Károly
(1928)
Sípos (Sipszky) István
(1928)
Szilágyi I Gyula
(1923)
Szimcsák I (Szirmai) István
(1933)
Szojka Ferenc
(1931)
Szusza Ferenc
(1923)
Takács György
(1924)
Teleki (Tiegelmann) Gyula
(1928)
Tichy Lajos
(1935)
Tóth Mihály
(1926)
Tóth II József
(1929)
Tóth III Ferenc
(1925)
Turai (Till) István
(1925)
Várhidi (Vinkovics) Pál
(1931)
Virág István
(1928)
Zakariás József
(1924)
Zsédely Sándor
(1924)
Dalnoki Jenő (1932)
0 gól 14 válogatott mérkőzésen
 
A Budapesti Kinizsi és az FTC balhátvédje, 1952 és 1961 között 14 válogatott mérkőzésen szerepelt. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán aranyérmet nyert magyar együttesnek. – A zöld-fehérek kemény, határozott játékáról közismert hátvédjét jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Kisebb gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Bajnoki pályafutásával ellentétben – elég sok időt töltött „tétlenül” többszöri eltiltása miatt – válogatott találkozón egyszer sem állították ki. A címeres mezben magatartása és küzdőszelleme kifogástalan volt. A játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott.
 
1952. június 15.
Magyarország - Lengyelország 5:1 (5:0)


1952. július 15.
Magyarország - Románia 2:1 (1:0)


1955. május 15.
Magyarország - Dánia 6:0 (3:0)


1956. július 15.
Magyarország - Lengyelország 4:1 (1:1)