Aspirány (Almási) Gusztáv
(1925)
Babolcsay György
(1921)
Balogh II Sándor
(1920)
Bányai (Breier) Nándor
(1928)
Berendi II Pál
(1932)
Bozsik II József
(1925)
Börzsei János
(1921)
Budai II (Bednarik) László
(1928)
Bundzsák Dezső
(1928)
Buzánszky Jenő
(1925)
Csernai Pál
(1932)
Csordás Lajos
(1932)
Czibor Zoltán
(1929)
Dalnoki Jenő
(1932)
Danka Imre
(1930)
Deák I Ferenc
(1922)
Dudás Zoltán
(1933)
Egresi (Engelberth) Béla
(1922)
Faragó Lajos
(1932)
Fazekas Árpád
(1930)
Fenyvesi I Máté dr.
(1933)
Gellér II Sándor
(1925)
Grosics Gyula
(1926)
Gyurik László
(1925)
Hegyi Sándor
(1932)
Henni I Géza
(1926)
Hidegkuti Nándor
(1922)
Horváth György
(1929)
Ilku I István
(1933)
Józsa Zoltán
(1924)
Kárpáti Béla
(1929)
Kertész Tamás
(1929)
Keszthelyi II (Keszli) Mihály
(1922)
Kispéter Mihály
(1919)
Kocsis Sándor
(1929)
Komáromi Tibor
(1930)
Kotász (Gottlieb) Antal
(1929)
Kovács I Imre
(1921)
Kovács II József
(1923)
Kovács III Ferenc
(1934)
Lakat Károly dr.
(1920)
Lantos (Lendenmayer) Mihály
(1928)
Lóránt (Lipovics) Gyula
(1923)
Machos Ferenc
(1932)
Mátrai (Magna) Sándor
(1932)
Nagymarosi (Cziszler) Mihály
(1919)
Oláh I Géza
(1925)
Palotai János
(1928)
Palotás (Poteleczky) Péter
(1929)
Puskás (Purczeld) Ferenc
(1927)
Raduly József
(1927)
Rákóczi László
(1926)
Rudas (Ruck) Ferenc
(1921)
Ruzsa Sándor
(1920)
Samus Lajos
(1920)
Sándor Károly
(1928)
Sípos (Sipszky) István
(1928)
Szilágyi I Gyula
(1923)
Szimcsák I (Szirmai) István
(1933)
Szojka Ferenc
(1931)
Szusza Ferenc
(1923)
Takács György
(1924)
Teleki (Tiegelmann) Gyula
(1928)
Tichy Lajos
(1935)
Tóth Mihály
(1926)
Tóth II József
(1929)
Tóth III Ferenc
(1925)
Turai (Till) István
(1925)
Várhidi (Vinkovics) Pál
(1931)
Virág István
(1928)
Zakariás József
(1924)
Zsédely Sándor
(1924)
Balogh II Sándor (1920)
0 gól 24 válogatott mérkőzésen
 
Az Újpest FC, az Újpesti TE és a Budapesti Dózsa szélsőhátvédje, 1942 és 1950 között 24 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Nagyszerű képességekkel megáldott, korszerű felfogásban játszó, technikailag képzett, átlagon felüli helyezkedési készséggel, tökéletesen kétlábas hátvéd volt. Pontosan időzített becsúszó szerelései, hanyattvetődéses felszabadító rúgásai, csukafejesei látványosak voltak. Nyugodt, mindenkor sportszerű játékába olykor némi könnyelműség is vegyült. Ennek ellenére hosszú időn át megbízható, biztos pontja volt a védelemnek mind klubcsapatában, mind a válogatottban. Itt egy ideig a csapatkapitányi tisztséget is ő töltötte be. Puskás Ferenc vette át tőle a jogart. Nemcsak hátvédként, hanem szükség esetén a kapuban is helytállt. Számos kitűnő játéka közül talán az 1949. június 19-én, a svédek ellen (2:2) nyújtott teljesítménye a legértékesebb.
 
1949. április 10.
Magyarország - Csehszlovákia 2:5 (0:1)


1949. május 8.
Magyarország - Ausztria 6:1 (3:0)


1949. június 12.
Magyarország - Olaszország 1:1 (1:1)


1949. június 19.
Magyarország - Svédország 2:2 (1:0)


1949. július 10.
Magyarország - Lengyelország 8:2 (4:0)


1949. október 16.
Magyarország - Ausztria 4:3 (3:2)


1949. október 30.
Magyarország - Bulgária 5:0 (1:0)


1949. november 20.
Magyarország - Svédország 5:0 (2:0)


1950. április 30.
Magyarország - Csehszlovákia 5:0 (1:0)


1950. május 14.
Magyarország - Ausztria 3:5 (2:2)