| A Sztálinvárosi Vasmű Építők, majd a Budapesti Honvéd balfedezete, 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A technikailag és taktikailag kitűnően képzett, gyors és sokoldalú játékos a legjobb tizenegyben balhátvédként is jól megállta a helyét. Klubcsapatában néhányszor csatárt is játszott. Pompásan szerelt, ügyesen cselezett és pontosan ésszerűen adogatott. Bár bebizonyította, hogy fegyelmezett, hasznos csapatjátékra is képes, gyakran vállalkozott könnyelmű megoldásokra. Az első dunaújvárosi labdarúgó (1954-ben még Sztálinváros volt) a válogatott játékosok sorában. Legjobb teljesítményét 1961. április 30-án, a Hollandia elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen (3:0) nyújtotta. Azonban a „vesztét” is éppen a hollandok okozták. A budapesti visszavágón (3:3) ugyanis olyan könnyelmű játékot mutatott, hogy végleg kimaradt a válogatottból. |
