Aspirány (Almási) Gusztáv
(1925)
Babolcsay György
(1921)
Balogh II Sándor
(1920)
Bányai (Breier) Nándor
(1928)
Berendi II Pál
(1932)
Bozsik II József
(1925)
Börzsei János
(1921)
Budai II (Bednarik) László
(1928)
Bundzsák Dezső
(1928)
Buzánszky Jenő
(1925)
Csernai Pál
(1932)
Csordás Lajos
(1932)
Czibor Zoltán
(1929)
Dalnoki Jenő
(1932)
Danka Imre
(1930)
Deák I Ferenc
(1922)
Dudás Zoltán
(1933)
Egresi (Engelberth) Béla
(1922)
Faragó Lajos
(1932)
Fazekas Árpád
(1930)
Fenyvesi I Máté dr.
(1933)
Gellér II Sándor
(1925)
Grosics Gyula
(1926)
Gyurik László
(1925)
Hegyi Sándor
(1932)
Henni I Géza
(1926)
Hidegkuti Nándor
(1922)
Horváth György
(1929)
Ilku I István
(1933)
Józsa Zoltán
(1924)
Kárpáti Béla
(1929)
Kertész Tamás
(1929)
Keszthelyi II (Keszli) Mihály
(1922)
Kispéter Mihály
(1919)
Kocsis Sándor
(1929)
Komáromi Tibor
(1930)
Kotász (Gottlieb) Antal
(1929)
Kovács I Imre
(1921)
Kovács II József
(1923)
Kovács III Ferenc
(1934)
Lakat Károly dr.
(1920)
Lantos (Lendenmayer) Mihály
(1928)
Lóránt (Lipovics) Gyula
(1923)
Machos Ferenc
(1932)
Mátrai (Magna) Sándor
(1932)
Nagymarosi (Cziszler) Mihály
(1919)
Oláh I Géza
(1925)
Palotai János
(1928)
Palotás (Poteleczky) Péter
(1929)
Puskás (Purczeld) Ferenc
(1927)
Raduly József
(1927)
Rákóczi László
(1926)
Rudas (Ruck) Ferenc
(1921)
Ruzsa Sándor
(1920)
Samus Lajos
(1920)
Sándor Károly
(1928)
Sípos (Sipszky) István
(1928)
Szilágyi I Gyula
(1923)
Szimcsák I (Szirmai) István
(1933)
Szojka Ferenc
(1931)
Szusza Ferenc
(1923)
Takács György
(1924)
Teleki (Tiegelmann) Gyula
(1928)
Tichy Lajos
(1935)
Tóth Mihály
(1926)
Tóth II József
(1929)
Tóth III Ferenc
(1925)
Turai (Till) István
(1925)
Várhidi (Vinkovics) Pál
(1931)
Virág István
(1928)
Zakariás József
(1924)
Zsédely Sándor
(1924)
Kovács I Imre (1921)
0 gól 8 válogatott mérkőzésen
 
Az MTK, a Textiles és a Budapesti Bástya jobbfedezete, 1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. Tagja volt az 1952. évi olimpiai játékokon aranyérmet nyert magyar együttesnek. – Kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányító nemzetközi színvonalat elérő játékos volt. A kék-fehér csapat egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy a hátvéd- és támadósorban is hasznos teljesítményt nyújtott. Balszerencséje, hogy Bozsik kortársa volt. Kiváló játékot mutatott 1952. június 22-én, a finnek elleni mérkőzésen (6:1). 1968-ban a Pécsi Dózsa edzője lett. Öccse József szintén válogatott labdarúgó volt.
 
1950. szeptember 24.
Magyarország - Albánia 12:0 (5:0)


1951. május 27.
Magyarország - Lengyelország 6:0 (2:0)


1951. október 14.
Magyarország - Csehszlovákia 2:1 (1:1)


1952. június 15.
Magyarország - Lengyelország 5:1 (5:0)


1952. július 15.
Magyarország - Románia 2:1 (1:0)