| Az MTK, a Textiles, a Budapesti Bástya és a Budapesti Vörös Lobogó középhátvédje, 1948 és 1956 között 23 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. A legkiválóbb magyar középhátvédek egyike. Játékát sallangmentes egyszerűség, de igen nagy biztonság jellemezte. Mindig kifogástalanul, tökéletes taktikai érzékkel helyezkedett. Lábbal és fejjel egyaránt nagyszerű ütemben avatkozott az ellenfél támadásaiba. Nyugalma, pompás fejjátéka és rúgótechnikája lehetővé tették, hogy nemcsak felszabadított, hanem többnyire pontos, a helyzetnek megfelelően rövid, vagy hosszú átadással ellentámadást indíthatott. Nem tartotozott az erőteljes, mindenkit „elsöprő” típusú védőjátékosok közé. Szinte minden válogatottbeli szereplése alkalmával kifogástalan teljesítményt nyújtott. A 23 mérkőzés közül mindössze kettő végződött a magyar csapat vereségével. Ebből a sikersorozatból jelentős rész illette a mindig sportszerűen küzdő, rokonszenves játékost. Legjobban talán 1948. október 24-én, a Románia elleni találkozón (5:1) játszott. |
