| A Budapesti Kinizsi és az FTC hátvédje, 1956 óta 80 alkalommal játszott a válogatottban. Tagja volt az 1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban – középen és a jobb oldalon – egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult, csaknem minden futópárbajt megnyert az ellenfél csatáraival szemben. Gyorsaságához az elröppent esztendők folyamán egyre több „szakmai”, labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csiszolódott. Labdakezelése biztonságossá, a bal lába is „használhatóvá” lett. Fejjátéka kezdettől fogva kitűnő. Nagyszerű ütemérzéke, valamint bátorsága révén a becsúszószerelésnek valóságos mesterévé vált. A szélsőhátvéd helyén jól kamatoztatta a csatársorban szerzett tapasztalatait. Gyakran futott fel a támadásokkal, és pontos beadásokkal teremtett lehetőséget a támadók előtt. Taktikai érzéke kifogástalan. A „söprögető” szerepkörben sorozatosan kitűnő teljesítményt nyújt. Küzdőképessége és sportszerűsége is példás. Legnagyobb sikerét talán 1962. szeptember 2-án, a jobbhátvéd helyén aratta. A Lengyelország elleni találkozón (2:0) a mezőny kimagaslóan legjobb játékosának bizonyult. 1968-tól az Egyetértés csapatát erősítette. 1974 óta az FTC örökös bajnoka. Edzősködést nem vállalt, évekig tagja volt viszont az FTC elnökségének, valamint a labdarúgó-szakosztály vezetőségének. |
