Aspirány (Almási) Gusztáv
(1925)
Babolcsay György
(1921)
Balogh II Sándor
(1920)
Bányai (Breier) Nándor
(1928)
Berendi II Pál
(1932)
Bozsik II József
(1925)
Börzsei János
(1921)
Budai II (Bednarik) László
(1928)
Bundzsák Dezső
(1928)
Buzánszky Jenő
(1925)
Csernai Pál
(1932)
Csordás Lajos
(1932)
Czibor Zoltán
(1929)
Dalnoki Jenő
(1932)
Danka Imre
(1930)
Deák I Ferenc
(1922)
Dudás Zoltán
(1933)
Egresi (Engelberth) Béla
(1922)
Faragó Lajos
(1932)
Fazekas Árpád
(1930)
Fenyvesi I Máté dr.
(1933)
Gellér II Sándor
(1925)
Grosics Gyula
(1926)
Gyurik László
(1925)
Hegyi Sándor
(1932)
Henni I Géza
(1926)
Hidegkuti Nándor
(1922)
Horváth György
(1929)
Ilku I István
(1933)
Józsa Zoltán
(1924)
Kárpáti Béla
(1929)
Kertész Tamás
(1929)
Keszthelyi II (Keszli) Mihály
(1922)
Kispéter Mihály
(1919)
Kocsis Sándor
(1929)
Komáromi Tibor
(1930)
Kotász (Gottlieb) Antal
(1929)
Kovács I Imre
(1921)
Kovács II József
(1923)
Kovács III Ferenc
(1934)
Lakat Károly dr.
(1920)
Lantos (Lendenmayer) Mihály
(1928)
Lóránt (Lipovics) Gyula
(1923)
Machos Ferenc
(1932)
Mátrai (Magna) Sándor
(1932)
Nagymarosi (Cziszler) Mihály
(1919)
Oláh I Géza
(1925)
Palotai János
(1928)
Palotás (Poteleczky) Péter
(1929)
Puskás (Purczeld) Ferenc
(1927)
Raduly József
(1927)
Rákóczi László
(1926)
Rudas (Ruck) Ferenc
(1921)
Ruzsa Sándor
(1920)
Samus Lajos
(1920)
Sándor Károly
(1928)
Sípos (Sipszky) István
(1928)
Szilágyi I Gyula
(1923)
Szimcsák I (Szirmai) István
(1933)
Szojka Ferenc
(1931)
Szusza Ferenc
(1923)
Takács György
(1924)
Teleki (Tiegelmann) Gyula
(1928)
Tichy Lajos
(1935)
Tóth Mihály
(1926)
Tóth II József
(1929)
Tóth III Ferenc
(1925)
Turai (Till) István
(1925)
Várhidi (Vinkovics) Pál
(1931)
Virág István
(1928)
Zakariás József
(1924)
Zsédely Sándor
(1924)
Deák I Ferenc (1922)
29 gól 20 válogatott mérkőzésen
 
A SZAC Barátság, majd az FTC középcsatára, 1946 és 1949 között 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 29 gólt ért el. – Az eredetileg hentesnek tanult középcsatár nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott” a rendkívül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát. A válogatott csapatban elért majdnem másfél gólos mérkőzésenkénti átlagát még senki sem közelítette meg. (Természetesen csak a többször, legalább ötször szerepelt játékosok által szerzett gólokkal való összehasonlításra gondolunk.) Legkiemelkedőbb teljesítményét 1947. augusztus 17-én, a Bulgária elleni mérkőzésen (9:0) nyújtotta, amikor is négy góllal terhelte meg a vendégek hálóját. Ugyancsak négy gólt ért el 1949-ben a magyar–lengyel találkozón (8:2), míg 1946-ban, Luxemburg ellen (7:2) három góllal járult hozzá a nagyarányú győzelemhez. Húsz válogatott mérkőzése közül tizenötön lőtt, illetve fejelt gólt!
 
1949. április 10.
Magyarország - Csehszlovákia 2:5 (0:1)


1949. május 8.
Magyarország - Ausztria 6:1 (3:0)


1949. június 12.
Magyarország - Olaszország 1:1 (1:1)


1949. június 19.
Magyarország - Svédország 2:2 (1:0)


1949. július 10.
Magyarország - Lengyelország 8:2 (4:0)


1949. október 16.
Magyarország - Ausztria 4:3 (3:2)


1949. október 30.
Magyarország - Bulgária 5:0 (1:0)


1949. november 20.
Magyarország - Svédország 5:0 (2:0)